2017. november 2., csütörtök

Fuck men

All of them.

(de nem általam)

2017. augusztus 8., kedd

why it sucks when you are tall and pretty

Annyira sokat gondolkozok mostanában, hogy attól félek, agyamra fog menni az egyetem, mert semmit nem pihenek így nyáron, sőt. Ennek nagyon nem most kellene hogy itt legyen az ideje.

Életem legdurvább nyara, már ha ez egyáltalán durvának nevezhető, eddig voltam 3-szor bulizni, és még egyszer fogunk menni a legvégén, úgyhogy azért nagyon nem csaptam szét magam. 

De most őszintén. Van velem valami, amitől egyszerűen az ellentétét sugározom az emberek felé ahhoz képest, amit valójában érzek vagy amit mutatni szeretnék. Más szóval: mintha egyszerűen mindenki félreértene. Nem mindenki. Csak aki nem ismer.

Nem értem a férfiakat. Nem értem a férfi nemet csak így alapból. Annyira próbálkozok. De néha a lányokat se értem, pedig velük annyival több időt töltök, szóval mégis mit kéne tudnom a nulla tapasztalatommal? Túl sok animét néztem és teljesen el van ferdülve a világról alkotott képem. Csak ez lehet a magyarázat. Az a baj, hogy igazából ez már azelőtt is így volt, hogy weeb lettem volna, úgyhogy őszintén szólva. szar magyarázat. 

Azért próbálom magam mindenféle szarsággal nyugtatni. Mint például, hogy nem véletlen, hogy a híres modelleknek is mind csupa híres/sikeres férfi a barátja, férje, stb.. Vagy egyszerűen, hogy nem meri őket megszólítani olyan ember, aki ne érezné úgy, hogy már letett valamit az asztalra, így képletesen szólva. Mégis mekkora önbizalom kell ehhez? És ez is szar magyarázat, mégis milyen alapon hasonlítom és állítom párhuzamba saját magamat Adriana Limával vagy Behati Pronsloo-val wtf. Nagyon durván elbaszott gondolatok.

De ugyanakkor olyan szinten szarul tudom magma érezni néha, hogy mégis ebbe kapaszkodok, mert különben egyszerűen vége az önbecsülésemnek. Csak ha eszembe jut, hogy egy-két 10/4-es csajért mennyien odavannak, míg engem mindenki csak bámul és sosem jön oda, egyik pillanatban a környezetemben tennék kárt, máskor pedig csak sírnék az ágyamon. Akkor már inkább így este majdnem hajnali 3-kor irogatok a blogomba amit nem használok és vissza se nagyon olvasok. És Blackpinket hallgatok mert annyira átjön az érzés, hogyha a Whistle megy akusztikus verzióban.

És mindenez a gondolataim úgy támadnak, hogy sosem tartottam magam különösebben szépnek meg semmi. Nem vagyok elérhetetlen mint az előbb említett modellek. Egyszerű lány vagyok és ugyanúgy nyitott új dolgokra és élményekre, mint bárki más. Az is, aki 90 kiló és nem tud sminkelni. Komolyan ennyire nincs önbizalma a férfi nemnek?

Mert ez az egyetlen dolog, amit megértenék. Hogy saját magukhoz képest úgy gondolják, túl magasan állok. Vagy, hogy egyszerűen csak az a dögunalom kinézetű, bénán ácsorgó csajt könnyebb lesz megszerezni? WTF. Könyörgöm valaki magyarázza el. Amíg unalmas voltam, az volt a baj. Valamilyen szinten kinőttem, nem volt egyszerű, és eszemben sincs visszamenni abba az állapotba most, hogy végre magam mögött hagytam. 

Senkinek a kedvéért, és senkinek az önbizalmáért. 

Kurvánra nem értem, és úgy érzem, éppen nagyban vesztegetem azt a rövid időt az életemből, amíg egészen okésan nézek ki. 

Ha majd egyszer tudom erre a választ, pls írd majd le ide.

2017. január 4., szerda

Egyetem és miegymás. . .

Négyes lettem mikroból! 100/79  . huehuehuehue

2016. november 29., kedd

nem értem az embereket

Ezt most azért ide írom, mert tuti egy napon majd szerzek elég tapasztalatot, hogy megértsem, mi is az amiről most írok, de egyelőre fogalmam sincs és ezért csak meg akarom örökíteni a jövőbeli önmagam számára, hogy ha majd eljön az idő, megvilágosodhassak.

De basszus én nem értem az embereket. Ők meg valszeg engem nem értenek, ezért nincsenek barátaim (nincs sok*). 

Szituáció: adott valaki, akit már ismertél látásból korábbról és 1x beszéltetek is de semmi extra. Egy egyetemi bulin találkoztok és kábé 1,5-2 órán át beszélgettek amíg mennie nem kell. Aztán eltelik a vasárnap, jön a hétfő, találkoztok, de csak távolról, rád se néz. Korábban se tette, és nem csak rád, de másra se nézett rá, de most így, hogy a történtek után is ezt csinálja, szarul esik. Persze ott van az a tény is, hogy másra se. És hogy előtte se. És hogy egy alkalom nem feltétlen változtat bármin, .. habár én úgy gondoltam hogy de, változtat, legalábbis ebben a helyzetben.

Persze ott van a kérdés: az, hogy valaki 13. héten is full egyedül van olyan órákon, ahová a szaktársai, volt osztálytársai, évfolyamtársai, új barátai ismerősei járnak, az nem véletlen. 

Két dolog. 

1. Én is ilyesmi helyzetben voltam, és bár nem tudom, ő hogy fogja fel és hogy érzi benne magát, én csak saját magamból tudok kiindulni, és én nem voltam boldog. Elvoltam egyedül, de az biztos, hogy együtt sokkal jobban érzem magam másokkal, mármint ha egyetemi/sulis órákról van szó (mert amúgy most is imádok egyedül lenni itthon). És épp emiatt van bennem ez, hogy igenis odamennék és azt mondanám, hogy legyünk barátok, igen, barátok, ennyi, mindenféle mögöttes tartalom nélkül. De ez a viselkedés azt láttatja velem, hogy ne menjek oda.. Pedig nem sajnálatból vagy szánalomból tenném, hanem inkább figyelmességből. Nem születtem szívtelen bunkó embernek. 

2. Mikor beszélek vele, olyan érzésem van, hogy örül, hogy megkérdeztem 1-2 dolgot és jól esett neki, hogy valaki érdeklődött. De aztán látom, hogy ugyanezt mutatja minden random embernek ,akivel két mondatot beszél, és utána egyáltalán nem érzem azt, amit előtte. Mindenkinek ugyanazt az arcát mutatja, mintha mindenkit kedvesnek tartana, de közben meg senkiről nem gondolja ezt . .Akinek sok barátja van, annak valójában nincs egy sem; ugyanígy aki mindenki felé szimpátiát mutat, az valójában nem kötődik senkihez, annak minden és mindenki jó. Az ugyanolyan véleménnyel lenne rólam akkor is, ha teljesen más ember lennék. Nem magam miatt kedvel,.. sőt, egyáltalán nem kedvel, csak azt mutatja.

Sokat gondolkoztam az utóbbi hetekben ezen, és még nem tudtam 100%-ig megérteni ezt. Hogy nem direkt csinálja, az biztos. Hogy saját maga észreveszi-e? Kíváncsi lennék. Szólt már neki valaki erről? Ért bármennyit? Ebben kételkedem, de sosem lehet biztosra tudni.

Nekem így mindennel együtt esik szarul. Nem hittem hogy egyedül bármit tudnék változtatni, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem is reméltem. El kéne fogadnom hogy hiába tudok sok mindenkivel azonosulni és megérteni őket, ahhoz, hogy változtassak is rajtuk bármit, kevés vagyok.

2015. július 3., péntek

Allatkert

Itt vagyunk az allatkertben. Turheto az ido, eleg jol elvagyunk habar meg sok helyen nem jartunk

2015. június 28., vasárnap

Mean girls

Bármikor, akármilyen idősen nézem ezt a filmet, mindig szeretni fogom. Valahogy sokat jelent számomra, és ez tudom, hogy nevetségesen hangzik, hiszen eléggé komolytalan témájú, mégis szórakoztató.

Sokat nevetek rajta, még így is, hogy kb előre tudom a jeleneteket. De érdekes látni ezt az "amcsi suli"-életet, ami nagyban különbözik a mi sulinktól. Néha azt kívánom, bárcsak a miénk is ilyen mozgalmas, èlettel teli lenne. Télen ami nálunk folyik, mint valami siralom-gödör. Nincs kedve az embernek élni.

Más látni, hogy itt mindig történik valami, és hogy milyen klikkek vannak. Nálunk a menzán alapból nem eszik mindenki. De más sulikban (persze külföldön) sokkal nagyobb jelentősségű az ebéd. Drágább is gondolom,  de finomabb is. Az ebédlőben mindenki ott van, hiszen utàna még jó ideig lesz tanítás.

Ezektől a sulis filmektől én is mindig kedvet kapok az iskolához. Kicsit elszomorít, hogy ez lesz az utolsó év. De valahol meg örülök, mert várom az egyetemet és az új barátokat (mert jelenleg úgy érzem egy sincs, 진구 없어요).

Kicsit filozófus lettem itt este, telefonról írva. Majd írok mèg erről részletesebben is, holnap, gépről. Addig is szép álmokat  <3

Nyárimunka2

A Veresen talált nyári munka pofátlanul keveset fizet... Mármint. Oké, leszóljuk a Mekit meg a KFC-t az 550 Ft-os órabérért, de ez 430 Ft lenne. Napi 6 óra. Havi 50 000. Most komolyan. Ha dolgozni akarok, akkor komolyan csinálom, nem szarakodok 6 órácskákkal, akkor ott vagyok ha kell 8-at/10-et (így könnyű mondani persze, de tényleg. Úgyis el van cseszve a napom, szóval nem mindegy?). 

A Mekiben egy hónap alatt majdnem 90 000 Ft-ot tudnék összeszedni. 

Az is megemlítendő persze, hogy nem mindegy, milyen tevékenységet végez az ember x óráig. De gyerekeket pesztrálni esküszöm idegesítőbb és türelem-ölőbb, mint hamburgereket csomagolni. A gyerekek iszonyat fel tudják baszni az agyam. A szendvicsek legalább nem pofátlanok, nem futnak 8-an 8 felé, és nem őrlik fel az idegeimet.

Komolyan elgondolkozok ezen a gyorséttermes munkán, bármennyire is int tőle mindenki. Kemény, elhiszem. Fárasztó, elhiszem. Unalmas, elhiszem. De hogy jobban fizet, mint a diákmunka itt Veresen, az is biztos. Nem fizet jól, de jobban. Az is valami.

Átrendeztem az ékszereket


Rendet raktam ma az ékszeres tárolóban, ennek eredményeként szerintem egész jól néz ki, úgyhogy talán sikeres lesz a célkitűzésem (ez nem volt értelmes mondat de leszarom): vagyis talán végre eljutok oda, hogy nem mindig ugyanazt az egy ékszert hordom, hanem kissé változatosabban fogok öltözködni. 

Egyébként ez nem minden, csak kiválogattam azokat, amiket szerintem hordanék, a legtöbb ékszerem gyerekes, olyan, amit kb. 5.ben kaptam (különös módon akkor tényleg rengeteg nyakláncot és karkötőt vetettem, töredéke ennek az a mennyiség, amit mostanában kérek/kapok. Ennek valszeg az az oka, hoyg ha már pénzt költenek rám, akkor inkább kérek egy ruhát, mint nyakláncot, mert úgy vagyok vele, hogy "amúgy is van 1-2", és akkor már inkább valami szép fölső. De így összegezve nem mondanám, hogy kevés. Ha túl sok lenne, akkor nem tudnék kiigazodni rajta és valószínűleg még kevesebbet hordanék).


Ez itt pedig az alatta lévő rész (a másodikat megtöltöttem régi cuccokkal, azt nem használom, csak azt amit most lefotóztam). Itt vannak a hajpántok, masnik, csatok, hajgumit. Elég rendezetlennek tűnik, de egyébként én ennél jobban nem tudom elrendezni úgy, hogy még bele is férjenek a dolgok. A Hello Kitty-s cukor azért van ott, mert az egy elválasztó. Egyik oldalán a hullámcsatok+a H&m-es masnik, másik oldalán a többi csat, pl Én kicsi pónim, meg egyéb cuki dolgok, nagy része szintén a H&m gyerekrészlegéről. Igazából a képen található dolgok nagy része onnan van, vagy ha nem ,akkor sem valami extra helyről. A Zarában nem árulnak színes masnikat, pedig én megvenném, de gondolom az nem elég fancy. 

Ennyit tett ki a mai rendrakás. Holnap-holnapután tényleg jó lenne, ha be tudnám fejezni, de ha nem, akkor sem dőlt össze a világ. Így is szörnyű állapot van a szobámban már az érettségi szünet óta...

Sweet lolita



Gondolkoztam azon, hogy minek öltözzek majd e bolondballagáson (tudom, távol van, de akkor is), és úgy gondolom, hogy legszívesebben sweet lolita lennék. Okok:
  1. Nagyon tetszik, és legalább egyszer az életben szeretnék felvenni egy ilyen gyönyörű ruhát.
  2. Hétköznapokon túl sok lenne ilyen (bár van, ahol ilyeneket hordanak ld. Japán), de ez az alkalom jó ok lenne arra, hogy felvegyem.
  3. Nem akartam alapból sem zombi meg ehhez hasonló lenni, csak valami cuki/szép, szóval ebbe a kategóriába ez simán beletartozik.
Egyetlen hátránya, hogy maga a ruha nehezen beszerezhető, illetve drága és kockázatos rendelni, elvégre semmi garancia nincs arra, hogy jó lesz rám méretben.

De azért álmodozni szabad. :(

2015. június 24., szerda

Titkos dolgok

Hiába van az, hogy a blog az ember legjobb barátja, kb most jutottam el arra a pontra, hogy vannak dolgok, amiket ide se mernék leírni. Nem azért, mert félek, hogy bárki megtalálná, mert ennek szinte 0 az esélye. Tényleg nem félek attól, hogy az előzményeimből valahogy visszakeresné valaki, vagy kutatna utánam, ide jutna és rám ismerne, hirtelen rájnne, hoyg ez én vagyok és minden öszse állna a fejében .. 

Ha lenne papír naplóm, amit a világ legbiztonságosabb páncélszéfjáben tárolhatnék, akkor sem írnám le. Magamnak sem akarom elismerni. De megtörténtek. És lehet hogy még fognak. És félek

2015. június 13., szombat

Szar az élet

És ezt most nem irónikusan mondom.

Info. :(

2015. június 12., péntek

#2 OOTD

Ma nagyon meleg volt, mint már gyakorlatilag egy hete, úgyhogy végre eljutottam oda, hogy szoknyában menjek suliba. Eddig valahogy mindig kikerültem, pedig szeretem ezt a pöttyös szoknyát, egyszerűen csak mindig volt valami más amit felvettem.


Neki kéne állnom végre az infó tételeknek, de egyszerűen nem tudom rávenni magam. Iszonyatosan fáradt vagyok, semmi kedvem az egészhez. Tegnap nagy nehezen megtanultam egy tételt, de azzal is mennyit szenvedtem... És még 19 hátravan.
Jobb lesz, ha nekikezdek, nem akarok pontot veszíteni.

#1 OOTD (yesterday)