2015. március 28., szombat

f

2015. március 27., péntek

Fül… még mindig

Komolyan hihetetlen, de már egyszerűen elegem van, unom, hogy képtelen vagyok meggyógyulni. Szinte már magamra haragszom. Megint ki vagyok írva 2 napra, megint úgy vagyok ezzel, hogy szívem szerint mennék, mert pótolni sokkal rosszabb, de be van dugulva a fülem, és nagyon rossz érzés így létezni, meg koncentrálni a suliban, így, hogy alig hallok, és legszívesebben magamra húznék egy takarót és fel se kelnék.

Már 2. napja szedem az antibiotikumot, de egyelőre nem érzem, hogy bármit használna (ez persze nem jelenti egyből azt, hogy tényleg nem ér semmit, de a hatása akkor is 0).

Ma csak az első 2 órára mentem be, aztán jöttem haza, mert azért matekon ott akartam lenni. Bár így is érhetetlen számomra, amit veszünk, de reménykedek, hogy jövő héten be tudom hozni a lemaradásom, mert nem lesz akkor rendes matek, úgyhogy hátha tudok pótolni.

A fülemet leszámítva nincs semmi bajom, ezért is tűnik az fel még jobban? A tény, hogy nem tudok rajta igazán segíteni, mint mikor lázas vagyok, és alszom, vagy csöpögetetk az orromba. Várnom kell, ráadásul ez a füldugulás alapból olyasmi, amit nagyon nem tudok se figyelnem kívül hagyni, de megszüntetni.

Inkább hallgatok dalokat (anime introk), az elvonja a figyelmem róla.

bb

2015. március 26., csütörtök

Guren no Yumiya

Kitűztem célnak, hogy megtanulom az Attack on Titan nyitódalának szövegét, ami csak azért vicces, mert úgy őszintén semmit nem értek belőle, de már nagyon el tudom szövegről énekelni, úgyhogy bízom abban, hogy megtanulni sem lesz lehetetlen. Csak arra gondolok, hogy anno a Death Note szövegét is megjegyeztem, pedig azt eskü nem néztem meg annyiszor, és valahogy megragadt a fejemben. Tény, hogy ezek a japán romanizált szöveget sokkal egyszerűbbek, mint mondjuk a koreai, amit még igazán átírni sem lehet, ráadásul a japánban sokkal több magánhangzó van, amitől valahogy jobban hangzanak a szavak.

Még mindig itthon vagyok, és kezd aggasztani, hogy a fülem még mindig nem okés, én azonban nem akarok még és még többet hiányozni. Most jutott eszembe a lehetséges matek tz pénteken, könyörgöm, ne akkor írjuk...

Egyébként meg fel vagyok kicsit pörögve, amúgy is mennék már suliba, ha a kibaszott fülem nem fájna és ne lenne még mindig eldugulva, akkor tudnám, hogy jól vagyok, de így. Kb nyilvánvaló, hogy még mindig nem gyógyultam meg, és egyszerűen felbaz, hogy nem tudok jobban lenni, bármilyen gyógyszert is szedjek, mert már a nátha elmúlt, de a fülem még mindig itt van, mert ha egy ponton jobban vagyok, akkor legyen gyorsan valami más bajom.

Most komolyan én vagyok ennyire gyenge, hogy minden szart összeszedek és nem tudok meggyógyulni, a gyógyszer nem volt elég erős, vagy csak simán szívás az élet? Vagy mind a 3 egyszerre?

Ádkűaáwekérű áaweé

2015. március 24., kedd

Madoka Magica Dalszöveg



samia dostia
ari aditida
tori adito madora

estia morita
nari amitia
sori arito asora

semari aisi isola matola
soribia doche irora amita
samaria dose ifia mio lora fia sia adora

samia dostia
ari aditida
tori adito madora

estia morita
nari amitia
sori arito asora

semari aisi isola matola
soribia doche irora amita
samaria dose ifia mio lora fia sia adora

semari aisi isola matola
soribia doche irora amita
samaria dose ifia mio lora fia sia adora
adora

2015. március 23., hétfő

#1 Szalagavató ruha próbálkozás

Ma délelőtt (mert persze még mindig itthon vagyok) elsétáltunk ebbe az utca végében lévő katiszalon nevű ruhakölcsönzőbe, csak hogy körbenézzünk szalagavató ruha – ügyben, elvégre ezt ha túl későn kezdi az ember, akkor sajnos már csak a troll ruhák maradnak, ráadásul a legtöbből csak egy van minden szalonban, úgyhogy annál rosszabb érzés nincs, mikor megtalálnád életed ruháját, ami szinte már egyedi (mint az összes többi ruha), és közlik veled, hogy már más lefoglalta. Nos, én ezt akarom elkerülni, ezért akarom korán megtalálni életem ruáját, aztán ha májusban, akkor májusban lefoglalni, és reménykedni, hogy decemberre nem utálom meg.

Szóval elsétáltunk ma abba a szalonba, de már mikor megérkeztünk, nem volt ott senki, az emeleten volt az (egyetlen?) eladó, mert valami másik vevőnek segített, mi meg ott a bejáratnál kábé le voltunk szarva. Aztán megmutatták végre, hogy össz-vissz egy ruhaálványnyi ruhájuk van még csak, de hogy még több is lesz később.

Ami ott volt, háát … Egyikbe se szerettem bele. Nem tudom, mennyire lesz ez még a későbbiekben probléma, hogy határozott elképzelésem van a ruháról. Nagy tüllszoknya, szűk felsőrész kidolgozott mintával, kicsi kivágás nagy melltöméssel, akár egy ezüst öv, pántnélküli. Nos, pont ilyen kijelenthetem, hogy NEM volt ott. A Boglárka szalonban találtam több nekem tetszőt is, azokat mindenképp fel akarom próbálni, de ha nem tetszenek/nem állnak jól, nem tudom mit csinálok. :(

Helyzetjelentés

Most rendkívül különlegesnek érzem, ahogy írok. Wordben vagyok, és beállítottam mindenféle hülyeséget, betűtípus, meg lapszín, nem mellesleg pedig elneveztem a dokumentumot, amibe írok, „kawaii”-nak, csak azért, hogy meglegyen „A” feeling. Majd holnap mindezt bemásolom, egy napon végképp semmi nem fog múlni.

Azért foglalom össze mindezt most, mert 1. beteg vagyok, úgyhogy nagyon ráérek, és 2. összegyűjtöttem nagyjából a mobilomba, amit akarok, úgyhogy van valami támpontom, nem pedig vakon vágok neki a bejegyzésnek (mint ahogy azt általában szoktam).

Lassan többször olvasom vissza a blogot, mint amennyit írok bele. Ez annyiból szomorú, hogy ha írnék is valamit, talán évek múlva azt is mosolyogva olvasnám vissza, nem kéne újra ugyanazokat a sorokat bámulni. Ez is az oka annak, hogy időről időre elhatározom magam, hogy ismét írni fogok (aztán nem lesz az egészből semmi).

De most röviden leírom, mi van velem. Ezt általánosságban értem, aztán majd kitérek a jelenlegi helyzetemre is, de először nézzük a nagyobb képet.

Ami azt kell, hogy mondjam, a legnagyobb változás az életemben, bármilyen neevtséges is, de az az, hogy abbahagytam a lolt. Mármint olyan szinten, hogy 100%-ig. Félig sose tudtam abbahagyni, mindig visszacsábultam a játékba, nálam ez ilyen „mindent vagy semmit” dolog. Olyannyira leálltam vele, hogy a gondolataimat is igyekszem elnavigálni erről a témáról, szintén a visszacsábulás elkerülése végett. Emiatt is halogattam, hogy egyáltalán írjak erről, hiszen az ismét visszahozza a régi emlékeket, amiket semmi esetre se fogok leírni és elkezdeni nosztalgiázni felettük, de azért itt vannak halványan a tudatom leghátsó sarkában. Az osztályban úgy általában lenyugodtak a „lol kedélyek”, a fiúk sem beszélnek már állandóan róla, ezt is annak jeleként veszem, hogy már számukra sem elsődleges, és esetleg mást csinálnak helyette (mellette).

Hogy számomra ez pontosan mit jelent? Úgy minimum napi 3 órát ajándékba, amit eddig csak a lolra használtam el. Játszottam minimum másfél órákat, és aztán még ott volt a millió közvetítés/meccs, amit éjjel-nappal követtem, gyakorlatilag alvás helyett, mert máskor egyszerűen nem volt időm, lemaradni meg nem akartam.

Nos, az utóbbi időben inkább az alvást választottam, és meguntam ezt a „letöltöm majd valamikor később megnézem a meccset” – életmódot, lemaradtam a letöltött videókkal, a meccsek csak gyűltek és gyűltek, én pedig már nem tudom követni. Nem tudom, mert inkább tanulok. Na meg persze a másik ok, hogy van más tevékenység, amivel eljutottam arra a pontra, hogy a lolozás elé tudtam helyezni. Magáról a játékról pedig csak annyit (bár én a competitive lolt mindig jobban szerettem mint magát a játékot), hogy az is fokozatosan halt el, elegem volt a troll&időpazarló meccsekből, és idővel csak 1-2 aramot mentem már minden nap, majd lassanként elkezdett is nem hiányozni…

És hogy mit csinálok ebben a gyakorlatilag ajánékba kapott időmben? Nos a fő ok, amiért az eddigi szenvedélyemet abbahagytam, az anime. Most ez tényleg új, nekem is az, eddig egyáltalán nem érdekelt ez a téma, de per pillanat úgy érzem, hogy nem halhatok meg bizonyos animék megnézése nélkül. Anélkül viszont nyugodtan átmehetek a túlvilágra, ha nem jutol goldba lolban.

Eddig 7 animét néztem meg, ami röhejesen kevésnek tűnik így, hogy leírtam, de ezek közül több is 50+ részes, és csak januárban kezdtem, az első animém a Death Note volt, ami még mindig különleges helyet foglal a szívemben. Külön-külön is szeretnék róluk írni, épp most végeztem az Attack on Titan-nel, és annyi gondolat kavarog a fejemben … A Monster megnézése után írtam egy jegyzettömb-postot, de csak mert akkor is egyszerűen túlfolytak a fejemben a gondolatok. Talán majd azt is feltöltöm.

Az animékkel jött a rajzolás, amiben be kell valljam, szar vagyok, de én igyekszem. Kinyomtattam a kedvenc openingjeim zongorára átírt verzióját, és azt tanulgatom. Emellett 2 nyelvvizsgára készülök, angol és német, az angol felsőfok elég riasztóan hangzik.

Mostanában eléggé benne vagyok ebben az anime-japán-kawaii etc érzésben, az öltözködésem is ilyen irányba változik. Igazából mondhatnám, hogy inkább a kinézetem. Például, frufrut vágattam, csak mert az animékben MINDEN LÁNYNAK VAN. Nem túl sok/sűrű frufru, talán legközelebb mikor fodrásznál vagoyk, vágatok még, hogy még inkább ilyen szembe lógó style legyen. Ruhákat illetően, aki külső szemlélő, talán nem is veszi észre, de neten sokat nézegetem ezeket a japanese fashion ruhamárkákat, ami nekem még az elfogadható kategória, az a Liz Lisa, de talán már azokat a ruhákat se venném fel. Mindenesetre az alacsony ázsiai lányokon nagyon jól mutatnak. Én nem érzem, hogy a külsőmhöz illenének az ilyen kislányos dolgok, de pl egy masni, vagy egy rózsaszín pulcsi nem magassághoz köthető dolog (szerintem).

És íme, itt vagyok a sok ruhaötlettel, és semmit nem próbálhatok ki, mert már egy hete beteg vagyok, itthon ülök és még mindig csak szerdán mehetek suliba, meg fogok őrülni. Illetve nem is, majd akkor fogok, ha mindent be kell pótolnom. Töri …

Ennyi lenne a helyzet, ez így mind a 2015-ös évemben kezdődött, így mondhatom, hogy az évben nagy változásokon megyek át. De bár elveszítettem a lolt, ami azért be kell vallanom, mindig is „örömforrás” volt számomra, ha szar napom volt vagy rossz kedvem, nyertem helyette sok-sok minden mást. És ami talán több az animékben, mint a lolban, azok a gondolatok. Annnnyi gondolatom van, miután megnézek egy animét, és sokszor máshogy látom a világot utánuk. Vagy akár szituációk a valóságban ismerősnek tűnnek egy-egy animéből, és jobban tudom kezelni őket. Sok problémát felvetnek az animét, olyan problémákat, amik a valóságban is ugyanúgy jelen vannak, és van gondolatom ezekről (ez talán jól fog jönni a nyelvvizsgán, vagy bármilyen beszélgetésnél, ahol értelmesen kéne beszélni). Jó érzés, hogy át tudom ezeket gondolni, látni ezeket, még akkor is, ha szörnyűek. Egy lol meccs után max elégedett/dühös voltam a meccs kimenetelétől függően, láttam egy-két külföldi káromkodást, nem több. Minden egyes anime után úgy érzem, kicsit felnőttem, azzal, hogy megnéztem a történetüket. Ráadásul nem panaszkodhatok, eddig mind a 7 anime amit láttam (igazából 6, mert 2 FMA-t néztem, de a sztori hasonló) fantasztikusan jó volt, mindegyik rajta van a legtöbb top 50, max top100 anime listán. Direkt azokat nézem, amik jó értékelést kaptak, hogy az alap mesterművekkel tisztában legyek. Ha ezekkel végeztem (sose fogok, mert kb végtelen van), majd talán jöhetnek a hosszabbak, egyelőre nincs kitartásom egy 200 részeshez, mikor tudom, hogy nagyon jó 20-30 részesek még itt várnak rám megnézésre. Most eszembe jutott a Madoka Magica, amit betegen néztem pár napja, és végigsírtam, úgyhogy azt hiszem a legjobb lesz, ha most már rövidre fogom ezt a bejegyzést, és inkább majd legközelebb még áradozok kicsit.

Vagy ha rám jönne valami, esetleg hozok valami értelmes(ebb) beszámolót az animékről, amiket néztem. Nem hiszem, hogy mindről fogok írni, az FMA-ról például a végtelenségig áradozhatnék, majd miután azzal végeztem, újranézném az egészet, arra meg most tényleg nincs időm. Szóval majd hozok amit tudok, amíg beteg vagyok, úgyis ráérek írogatni.



Bb <3

2015. március 18., szerda

Gyors bejegyzés

Négy perc múlva lejár az internetem, szóval most nem fogok nagy dolgokba belefogni. Visszajöttem, ami persze ISMÉT új design-nal járt, ki gondolta volna. :O 

Egyébként nem csinálok semmi értelmeset, animéket nézek és itthon haldoklom, mert beteg vagyok. Drámázhatnék ez meg az miatt, fogok is, de nem ebben a bejegyzésben, hanem majd ha több időm lesz a sírásra. Addig is annyit, hogy most más dolgok vannak nálam első helyen, mint amik régen voltak. Megváltozott a fontossági listám, elég gyökeresen.

Majd minderről részletesebben holnap. Lehet még ma megírom és holnap feltöltöm, addig úgyse fog megváltozni semmi.

2015. február 3., kedd

új design

Próbáltam valami normálisat csinálni, persze megint (még mindig) befordult vagyok, nem a death note miatt, csak úgy alapból, net eltiltás, unalmas suli, depresszív animék .. ezeknek köszönhető a szar kedvem, de persze semmivel nem állok le, még csak az kéne!

csak úgy unatkoztam és gagyinak találtam az előző kinézetet ezért csináltam a mostanit. van rajta még mit finomítani meg midnen, nem tökéletes de most nincs többre időm.

semmi erőm elkezdeni leírni hogy megint mi volt amíg kimaradtam, mert sok midnen, és esküszöm leszarom már mi történika suliban, ki kit beszél ki meg kinek mi a nyomora, senki nem érdekel, kurva érzéketlen lettem mostanában, és csak befekszem az ágyamra és nézek valami animét aminek olyan szomorú-idegesítő hangulata van, hogy megint lerágtam az ujjaim és jobban parázok alattuk mint egy matekdoga közben.

koreait tanulgatom, végre megtanulok igéket ragozni .. így össze fogok tudni rakni egy normális mondatot, mert eddig még mindig nem vagyok erre képes. már tényleg nagyo várom mert eddig olyan haszontalannak érzem magam.

na kb ennyi lenne, időm sincs meg valahogy energiám sem, talán nem kéne minden nap 11kor lefeküdni, tényleg kezdek kimerülni

bb D

2015. január 27., kedd

2015. január 25., vasárnap

Végre kezdtem/kezdek magammal valamit

Ott kezdődött, hogy nagyon idegesített mennyire elhanyagoltam magam mostanában.Úgyhogy tegnap este rendbe tettem a lábam..az egyiket. Esküszöm kegyetlen volt. Ma reggel pedig a másikat is, és végre embernek érzem magam, kiszedtem a bajszom, meg hajat mostam, arctisztítás+pakolás, bár ezeket gyakrabban is használhatnám.

És azóta esküszöm jobban érzem magam. Még úgy is, hogy a lábam nem is látom, ha szőrös, de maga az érzés. A zsíros hajam se látom, de azért eléggé viszketős érzés már végén. Basszus nem tudok írni 

Elhatároztam, hogy jógázni fogok. Majd ma este, asszem ez nem ilyen leizzadós sport, úgyhogy akár elalvás előtt is, de lehet utána még zuhanyok egyet.

Matekot kell még tanulnom, mert holnap doga, és muszáj 5-öst írnom. Úgyhogy nem lesz egyszerű, de azért erőlködni fogok ma délután.

Aztán ha tanultam, megnézem a 2,5 órás Death Note filmet, annak emlékére, hogy egy hete kezdtem el nézni, az más, hogy 3 nap alatt be is fejeztem. Lehet nem lolozok ma, amúgy is besértődtem, mert 10 promo meccsből 8-at nyertem és s2-be dobott be ..

Most pedig meggyújtok egy gyertyát, és nekikezdek a fantasztikus mateknak. Álom lesz, csak be ne aludjak közben.

Bye, Dori

2015. január 21., szerda

Egyperces

~ amíg betölt a Lol meccs

Új season van. Új esélyek meg minden.

Mikor megláttam, hogy a következő Worlds Európában lesz, majdnem elsírtam magam, ilyen hisztérikus hangon nevettem, megijedtem magamtól. Az álmom, hogy ne Svédországban, hanem mondjuk valamelyik környező országban legyen. Oda talán még el is tudnék jutni. Istenem, de jó lenne...

Betöltött.

2015. január 17., szombat

Chinese noodles

Már egy ideje kinéztem egy videót a neten egy kínai tészta - recepttel, és a héten még a Tescoba is elmentem megkeresni a "külföldi ételek" részt, ott pedig a kínai tésztát, és valami gyömbéres-fokhagymás szószt is vettem, mert a recept is ezeket az ízeket írta.


Megpucolni és felaprítani a zöldségeket tartott a legtovább. Aztán csak mindent bele kell dobni egy wokba, és kevergetni, várni, hogy megpuhuljanak, olajat rájuk önteni, és aztán összekeverni a tésztával. 


Fél kiló tészta, de rohadt sok. A tetejére szórtuk a hagymát, nem kevertük el, és az a legfinomabb benne, mert friss és nem olyan puha-párolt érzés, mint a többi zöldség.


Megterítettünk a kínai cuccokkal, még pálcikát és szedtem elő, és azzal ettem. Sikerült.. mondjuk, nem is volt nagyon bonyolult. Ez eléggé nagy adagnak számít nekem, el is tartott egy ideig, míg megettem.

A tésztához zöld teát ittam, langyosan, nem forrón, és most, amíg megcsináltam ezt a bejegyzést, megint megéheztem, megyek tésztáért.

Bye, Dori

Már megint eltűntem

Jó rég írtam, és most sincs valahogy kedvem hozzá. Azért tűntem el eddig, mert mikor gépnél voltam, teljesen elfelejtettem a blogot.. Most eszembe jutott, és úgy voltam vele, hogy akkor írjunk már valamit.

Semmi kedvem részletezni, mi volt az elmúlt egy hétben, persze megint sírtam, örültem, volt, akiben csalódtam, de persze főleg magamban. Most már túl vagyok a drámázáson. 

Most épp LPL-t nézek, egy álom, hogy ennyi minden megy, LCK (ogn), LPL, mindjárt kezdődik az LCS és én nem győzöm visszanézni. Most is itt játszik imp és Acorn, hiányoznak, főleg mert az LPL-ben nem mutatják az arcukat meg semmi, ha nem megy a game, csak a kommentátorokat lehet bámulni. Pedig jó lenne látni, mi van velük.

Félév, tűrhetően szar, lehet, hogy 4-es szorgalom lol. Soha nem volt 4-es a szorgalmam, és nem vagyok lustább, mint általában. Nem tudom mért vagyok mi a fasz, persze emiatt is kiakadtam, meglepő lett volna, ha nem.

Gwendolin-Alexa szülinap harc, egyszerre tartották a bulijukat, és többen mentek Gwenhez, persze ő több embert is hívott meg. Engem is, én pedig ahelyett hogy mentem volna, itthon sírtam, hogy miért nem vagyok ott. Tipikus.

Elkezdtem kidolgozni a howtostudykorean-t, Unit 2-nél tartok, ma akarom megcsinálni a 3-ast, szarul és lassan haladok, de persze ez sem meglepő.

Na jó tényleg egyszer szarabb a kedvem ahogy felidézem az elmúlt nap szar eseményeit. Most mit írhatnék ami olyan jó lenne? Kaptam pár ötöst, még így is 4-es a szorgalmam szóval szart sem érek vele. Jó dolog hogy Gwendolin meghívott, de valószínűleg ez nem fog megismétlődni. Szétvágtam a kezem, ahogy próbáltam kinyitni sörnyitó nélkül a Somersby-t. Kurva béna vagyok

2015. január 8., csütörtök

Nyugis nap

Amennyire paráztam tegnap este a mai naptól, épp olyan laza volt. Matekon nem volt halál-feleltetés, törin se feleltünk, a többin meg semmi nem is volt beígérve szóval boldogság.

Kiolvastam A lány, aki tud repülni-t, tegnap este kezdtem, és kb éjfélig olvastam, aztán kidőltem, de szinte végeztem is vele akkor. Fogom gyűjteni itt az oldalon a könyveket, amiket elolvastam idén, és számolom őket. Lehetne mondjuk úgy 70? Durván sok egyébként. Az Iván Iljics halála pedig könyvnek számít és kész.

Pankától elkértem németen a munkafüzetét, mert sokkal előrébb tartanak mint mi, és nálam marad kk. Legalább könnyű lesz a háziírás.

Olyan fura érzés volt ma bennem, amikor lyukas órán épp koreaiul gyakoroltam a számokat, és ott volt Alexa, Gabi, Evelin, Blau, és Blau rákérdezett, hogy mit csinálok. Én meg csak úgy megmondtam nekik, erre úgy ledöbbentek. Ez csak azért van mert hogy koreaiul tanulni az emberek agyában annyit ér, mint mondjuk kínaiul, tehát ilyen random jelekként és megtanulhatatlan nyelvtan-kiejtésként él a agyukban? Mert a betűk például nem kimondottan nehezek, habár pont ma találtam egy betűt amit még soha sehol nem láttam .. (Lissandra amit az ultijánál mond: "무릎 어라!" .. most jöttem rá, hogy az egy ㅎ, még jó, hogy újra megnéztem. tessék, akkor mégse találtam).

Tehát úgy összességében maga az írás-olvasás koreaiul közel sem olyan bonyolult, mint kínaiul/japánul. Nem kell 1500 kanji-t csak úgy műveltségből megtanulni. 40-50 karakterből áll, tény, hogy megjegyezni, mikor van ㅓvagyㅏsucks, de úgy összességében, kiolvasni csak gyakorlás kérdése, hogy hogy megy. Nekem is egyre jobban megy, jobban, nem jól, de hát gyakorlok, vagy mi.

Azt megfogadtam, hogy lyukas órában gyakorlok, és ezt a szerdai nap kivételével be is tartottam, akkor meg ogn-t néztem, de abban is volt koreai, szóval csak félig bűnöztem. Most is amint ezzel végzek, szerintem megyek, és összecsapom a német házit, fürdök, kajálok, és kidolgozok egy új anyagrészt. Mondjuk az gáz egyrészt, hogy holnap nincs lyukasóra. Másrészt, nem tudom meddig vegyem a Vivi korean-t, elkezdeném már a howtostudykorean.com anyagát, egy álom az az oldal, de pure grammar. Jó szavak is vannak mondjuk. De kifejezéseket is szeretnék tanulni, az meg Jennynél van, a nyelvtant, amibe belekezdett, azt meg átugrottam, szóval igazán semmit nem csinálok. Szarakodtam egy hétig a számokkal, hogy ne kelljen eldöntenem, hogyan tovább.

Még gondolkozok, amíg fürdök meg ilyenek, az még sok idő lesz úgyis.

Bye, Dori

2015. január 7., szerda

Elcsesztem az egész délutánom

Gyakorlatilag 2 óta itthon vagyok.

Semmit nem csináltam, csak gépeztem, loloztam, ilyesmik. Nagyon kéne tanulnom, szóval szerintem nem is pofázok most sokat.

Faker penta kill az első bo3 set-ben = a nap csúcspontja. Jobban örültem, mint ő, mert ő csak ült unott fejjel és azon gondolkozott, hogy mikor fókuszálnak már más arcára a kamerák.

Basszus nagyon éhes vagyok.