2012. április 26., csütörtök

Meg Cabot: Ki nevet a végén?

Meg Cabot: Ki nevet a végén?
Nos, ez a könyv kezdeti előnyt élvezett előttem, már amikor kikölcsönöztem. Olvastam korábban Meg Cabot A fiú a házból című regényét, és azért egyszerűen odáig voltam. Habár az hosszabb és egyszerűbb volt egy bizonyos szempontból, azért jó néhány dologban egyezik a két könyv.
Elsősorban, mind a kettő modern levélregény, vagyis (A fiú a házból esetében) csak e-mail-ekből áll, míg a Ki nevet a végén?-ben vannak chatelések, üzenetrögzítőn lejátszott szöveget, számlák és a főszereplő, Kate McKenzie naplója.
A második dolog, amiben hasonlít a két könyv, azok a szereplők. A Ki nevet a végén?-ben ugynazok szerepelnek, akik A fiú a házban-ban, csak éppen nem róluk szól a történet, egyszerű mellékszereplők, néha-néha felbukkan a nevük; és talán ha nem olvastam volna el többször az A fiú a házban-t, nem is tűnne fel, hogy ugyanazokról a nevekről van szó.
A harmadik, egyben (szerintem) negatív dolog, amiben nagyon hasonlítanak, az maga a történet. Habár emlékezetem szerint Mel Fuller talpraesettebb lány Kate-nél, mégis annyira ugyanolyan a szerelmi történetük, hogy az valamilyen szinten már teljesen kiszámítható. Mindkét esetben az illető hölgy találkozik a jövőbeli pasijával. Egyik esetben sem ismerik régebbről, akár csak futólag, nem, akkor látják életükben először. Mindkettőjüknek van egy nagyon-nagyon-nagyon jó barátnője, az illetőnek már van férje, de nagyon támogatják barátnőjüket. A két főszereplő persze összejön a nemrég megismert férfival, és én igazából itt számítottam volna valami eseményre.
A fiú a házban szerintem sokkal izgalmasabb, eseménnyel teli könyv, amelyben nem csak egy szerelem alakul ki, de még az is titkokkal van teli, mindeközben pedig ott van Melissa Fuller "lovagjának" valódi megtestesítője, akiről kiderül, hogy gyilkos. Mindeközben Vivica is kavar. Én személy szerint nagyon bírom Vivicát, bár nem lehet valami okos, mégis olyan lánynak tartom, akit nem lehet utálni, mert bár valószínűleg kedves, mégis elég buta.
A Ki neve a végén?-ben is felbukkan Vivica, de igazából nem kavar sok vizet: csupán arról érdeklődik, hogy Kate expasija milyen ember is valójában, mert tetszenek egymásnak.
Mindeközben ott a másik szál, Ida Lopez ügye, amit én személy szerint befejezetlennek tartok. Most akkor miért nem szolgálta ki Stuart Hertzogot? Talán benne volt a könyvben, csak nekem nem tűnt fel? Vagy mindössze azért nem adott neki süteményt, mert a férfi egy kiállhatatlan bunkó? Erre az elméletre nem passzol Ida Lopez válasza, miszerint "Stuart tudja, miért nem szolgáltam ki".
Mindeközben ott van Dale, Kate régi szerelme, akivel tíz évig jártak, csakhogy mikor a férfi kijelentette, hogy nem akarja feleségül venni barátnőjét, Kate szakított vele. Dale mindvégig bombázza a lányt üzenetekkel, ami egy idő után szerintem nem csak hogy idegesítő, hanem kissé unalmas is. Miért bukkan fel mindig akkor, mikor Kate Mitch-csel találkozik? Talán erőltetett egy kicsit.
És Amy Jenkins meg Stuart Hertzog? Szerintem ők összeházasodnak, de sohasem lesznek olyan boldogok, mint Kate és Mitch. Hogy Stuart mit érez Amy iránt, azt nem tudom, de abban biztos vagyok, hogy a nő inkább a pénze és a hatalma miatt házasodik vele össze, mintsem őmiatta. A levelekből, amelyeket Amy a barátnőjének ír, az derül ki, hogy valamilyen szinten lenézi jövendőbeli férjét, mikor megtudja, hogy az zsidó származású; ugyanakkor levélben a legmézesmázosabban biztosítja feltétlen szerelméről. Ők a példák arra, hogy nem elég csupán a pénz és a csillogás a boldogsághoz.
Azért összességében nagyon tetszett a könyv annak ellenére, hogy fentebb kevés pozitív dolgot írtam. Mindazonáltal hozzáteszem, hogy A fiú a házból szerintem jobb; de ez nem azt jelenti, hogy ez nem jó. Nagyon jó képet fest elénk, hogy hogyan élik életüket az amerikai fiatalok, ráadásul a főszereplő, Kate, nekem egyáltalán nem unszimpatikus - márpedig ellenkező esetben az nagyon el tudja rontani a könyvet számomra.
Sajnálom visszavinni a könyvtárba, de hát muszáj.
"Jenamunkahőse: Úristen, Kate, egyél egy kis csokoládék, és felejtsd el az egészet."