2012. augusztus 29., szerda

Viszlát, nyár!

Talán nem is fogsz annyira hiányozni, mint ahogyan azt először gondoltam. Féltem, hogy most, ebben a helyzetemben majd mit fogok érezni, és jó a tudat, hogy nem érzem összezuhanva magamat, nem siratom a nyarat. Tudomásul veszem, ami van, az van, kár azon rágódni, hogy miért telik az idő. Eltelt a 2012-es nyár, ez van, jövőre jön új, majd megint, és megint. Addig pedig itt egy tanév, várhatóan tele izgalmakkal, ahogyan az előző évek is. Őszintén szólva, eddig a TIG-es évem közül mind nagyon izgalmasak. Mind a négy évben van valami, ami érdekessé tette a sulis hónapokat. Új barátságok, érzelmi mélypontom (7.ben, nagyon-nagyon magam alatt voltam), veszekedések (Panka és Szeréna három évig voltak legjobb barátnők, majd úgy összevesztek, hogy egy éve nem állnak szóba egymással. Uppsz.).
9.-ben mi lesz? Olyan izgalmas lenne, ha elkezdődnének az osztályon belüli Love Story-k. *-* Összejönnének, és mindenki a kapcsolatukon csámcsogna. Nyílt titok lenne mindenki előtt, ha összevesznének; ellentmondó vélemények hogy összeillenek-e vagy sem... Ráadásul ha az illető lánnyal jóban vagyok, beszélgethetnénk erről az egész szituációról. Szerintem nagyon jópofa lenne. Na, nem arra célzok, hogy idén én akarok minden áron "bepasizni". Szó nincs róla. Egyrészt 15 évesen még mindig fiatalnak érzem magam egy komoly kapcsolathoz (nem pedig olyan szánalmas műkapcsolathoz, mint Lili meg "Patrikc" akik JÁRTAK miközben csak neten ismerik egymást.-.- Omfg). Másrészt már négy éve járok az osztályomba, mégsem keltette fel eddig az érdeklődésemet úgy igazán senki a fiúk közül. Csak álmodozhatok arról, hogy olyan szinten beleessek valakibe, mint SzJG Reni...:P Persze jó lenne majd megtapasztalni azt az érzést, ami szerintem 16-18 éves korom körül jön el, az a híres első szerelem... Szeretném, ha az tényleg szerelem lenne, és ha az első embert akivel járok, ténylegesen szeressen. Nem akarom nevetségessé tenni magamat (saját magam előtt [is?]) úgy, ahogyan azt Lili vagy Boróka teszi. Harmadrészt pedig olyan szinten vagyok elégedetlen saját magammal szemben, hogy úgy vélem, ennek az érzésnek minimum csökkennie kellene ahhoz, hogy más(ok) vonzónak találjanak. Mert (bár én nem látom saját magamat kívülről, csupán sejtem, amit sejtek) szerintem jelenleg olyan szinten sugárzik belőlem az önbizalomhiány, hogy azt mások is gond nélkül érzik. És amíg ez a kisugárzásom nem csökken, esélytelen vagyok egy kapcsolatra. Várom, várom, hogy egy nap meg legyek elégedve önmagammal, de egyelőre még nem jött el ez a pillanat. Talán. Talán majd valamikor. Nem tudom.

A suli honlapján megnéztem, felrakták-e az órarendünket. Nem láttam a friss hírek között, ezért rákattintottam az "Órarendek" menüpontra. Az órarendek nem jöttek be, helyettük csak egy nagy méretű kép a COMING SOON felirattal.:') Jöhetne most már hamarosan, mert nagyon érdekel!! Bár, ha lesz 7 óránk, akkor mégsem. :(

Ma voltunk a tankönyveimért is, hát, mit mondjak, van egy pár. Délelőtt be is kötöttük őket, úgyhogy ha felrakják az órarendet, (figyelem, ez nagyon stréber dolog tőlem, előre szólok!!), akár be is pakolhatok majd hétfőre. Bár az első három óra osztályfőnöki lesz, de utána szerintem rendesen megtartják a többit.
Remélem, idén (9.ben) nem lesz tesi első órában. Bár, így legalább nem 2 szünetünket rabolta el, csak 1-et. De akkor is. Olyankor még hideg van kint, ezért mindig a tornateremben kell porosodnunk. Akiknek meg később van órájuk, már mehetnek a napsütésben futni. Az mennyivel anti-demotiválóbb (motiválóbb) már??:(

Hát, így állok, várom a sulit és egyben nem, de minden esetre elfogadom azt, ami van.
Minek ellenkezzek? Úgysem lesz másképp attól. Akkor meg élvezzem inkább az elkövetező időszakot a szenvedés helyett. Szerintem.