2012. október 22., hétfő

I hate him, I hate her

Néha annyira tudok gyűlölni, csak úgy magától, ok nélkül. Olyan apróságokon akadok fenn, amelyeket máskor észre sem veszek.

Néha annyira intenzíven érzem azt, amit, hogy én magam is meglepődök. Iszonyatosan tudok szeretni, és épp ugyanolyan szinten gyűlölni is.

Néha annyira ijesztő, mi mindenre képes az ember, ha utál valakit. Elvenni az életét? Ezek olyan dolgok, amelyek az én agyamban meg sem fordulhatnának, mégis itt vannak. Mégis gondolom őket, én gondolom őket, nem más.

Néha annyira rossz az érzelmek erőssége. Lennék semleges, aki elvan magában, nem érdekli semmi és senki, erre itt vannak ők, a gondolatok, és összezavarnak. Megkavarják a fejem rendesen.

Néha olyan kényelmelen utálni. Ott vagyunk, és minden okom megvan rá, hogy kedveljem, mégsem megy. Én magam is szeretném kedvelni, de hiába. A gesztusai, a mondatai annyira visszataszítóak, hogy képtelen vagyok reálisan gondolkodni.

Néha annyira szeretnék nem érezni semmit. Semmit.