2012. október 23., kedd

Mintha hétvége lenne

Egész nap olyan érzésem van, mintha kedd helyett csak vasárnap lenne, és még előttem állna az egész, hosszú hét.
Mindig olyan megnyugtató rájönni, hogy hé, holnap már szerda!, bár a szombati tanítás tudata kicsit ellensúlyozza ezt. De még így is mintha csak 4 hétköznap lenne 5 helyett, jobb, mint a semmi.

Miután kijárjuk ezt a 4 napot, őszi szünet!! *-* Nagyon várom, pedig még s hosszhétvége sem ért véget. Visszasírom a nyarat, a hosszú délutánokat és a semmittevést. Mikor a legnagyobb problémám az volt, hogy Ó a fenébe, nincs meg a napi 40 first:(... Szép idők, régi idők.
Úgy beszélek, mintha tíz éve történt volna, közben  meg két hónapja... Hagyjuk.

A mai napom egész nyugodt volt. Reggel fél 9-ig tudtam aludni, mert csend volt! Mikor felébredtem (magamtól!, és nem külső zajra),rögtön feltűnt. Arra a lehetőségre is felkészültem, hogy mint az öt családtagom meghalt, mert különben nem létezik, hogy ilyen kuss legyen.
Hát, létezett.
Tévéztek, kockultak. Senki nem ordibált, senki nem sikított.
Furcsa volt.

Délután anya elment vizsgázni Bonival, állításuk szerint jól ment nekik, hát, minden esetre nem buktak meg. Ez a lényeg, azt hiszem. Részletesebben nem számoltak be a dologról (Bonitól ezt mondjuk nem is vártam el, szerintem érthető, miért), mondjuk, nem is nagyon faggattam anyát. Annyira már nem érdekelt a dolog.

Próbálkoztam törit tanulni. Tényleg próbálkoztam, nagyon erősen próbálkoztam! Minden erőmet összeszedtem. Sikerült valamennyit megjegyeznem, a három anyagrészből egyet átnéztem, a többivel majd lesz, ami lesz. Azt hiszem, azokat is megtanulom, miután ezt a bejegyzést befejeztem.
A kémiát még nem néztem, majd elalvás előtt, akkor rögzül a legjobban, azt hiszem. Az mondjuk már megtanultam, tegyük hozzá, hogy pont egy hete, szóval nem tudom, mennyi is maradt meg belőle pontosan. Majd meglátjuk! 
Ott van még a fizika is, mondjuk attól annyira nem tartok. Van két 5-ös dolgozatom, úgyhogy belefér egy rossz jegy, ha elbasznám. De nem fogom, héé!! Jó vagyok fizikából, sosem szoktam rá tanulni, úgy vagyok vele, hogy minek, mikor a képleteket óra előtt is be tudom vágni, a többit meg amúgy is értem.

Na jó, a virágos töri füzetem kacsintgat rám, a tankönyv meg gúnyosan vigyorog, azt üzenve mentálisan, hogy Haha, úgysem tudsz megtanulni... Bebizonyítom, hogy de!
Na meg aztán Beépített szépség megy a Coolon, azt sem hagyhatom ki.
De a törikönyvnek sem lesz igaza!

Csókpuszi láwláw cuu xoxo 
Dori^^