2013. május 22., szerda

Olyan hétköznapi nap -féle dolog

Most kezdjek el ömlengeni, hogy tökéletes nap és társai? Hagyjuk már.

Nem tökéletes, hanem normális. Majd akkor lesz tökéletes, ha egy vagy több, a szokásostól messze eltérő dolog történik, ami jó, sőt, fantasztikus, és felejthetetlenné teszi a napom.

Kémián annyi volt, hogy Gabi felelt, és mellesleg azért hívta ki őt KO, mert a 4,6-os átlagára egyáltalán nem szándékozik megadni neki az ötöst, ami azért elég röhejes, mert tényleg sokan vannak, akik rosszabbul állnak, mint ő, nem is értem, miért őt kellett kiszúrnia pont. Ott van pl. Evelin, ráadásul 22-e van, ő a 22. a névsorban, és nagyon nem áll ötösre. De mégis Gabi mellé még kihívta Sándor Bencét is, aki meg aztán tényleg ötösre áll.
Nem igazán kedvelem Gabit, sőt, vannak pillanatok, amikor inkább egy boszorkánynak látom (oké, ez elég szánalmasan hangzik, mert hát mért nem mondom hogy kurva, de itt nem erről van szó hogy a káromkodást mellőzöm vagy ilyesmi hanem tényleg mint valami banya, olyan kiélt feje is van ami mondjuk inkább kurvás, de mindegy, ráadásul kétszínű is, és olyan gonosz. Gonosz banya). És nem arról van szó, hogy nyalásból vagy bármi ilyesmi, az ő pártját fogom, mert még így hogy láttam, milyen igazságtalanság, így is kicsit örültem (mélyen magamban, egyébként fapofával ültem végig a felelést). De azzal nem értek egyet, hogy konkrétan semmit nem tudott, de szó szerint, és kapott egy 3-ast. Én jó esetben 2-est adtam volna, mert egyszer el tudta ismételni azt amit a Bence mondott, annak az ellentétét.

Angolon csak feleltek ketten, ezzel el s ment gyakorlatilag az egész óra, de én cseppet sem bántam. És a múlt órán írt mondatainkat sem kellett felolvasnunk, mert rohantunk tovább az anyaggal brühühühü kibaszottul örültem magamban.

Törin Alexa felelt, ötösre, de hát Bb nagyon hangsúlyozta, hogy az érettségizőknek is mindig a honfoglalás a nagy kedvencük, merthogy az milyen rohadt könnyű ..szerintem amúgy nem az de ez tényleg egyéni szoc probléma. Aztán az óra további részét Alexa végigvihogta, jól le is lettek baszva Dáviddal, merthogy Eddig úgy éreztem, hogy mindenki figyel, de most miattatok építhetem fel még egyszer az órát, ha jól emlékszem, ezt mondta Bb. Hanga próbálta visszafojtani a röhögést, én meg azon gondolkoztam, hogy miért hiszi azt Bb, hogy ha meredten bámulok a táblára, akkor figyelek is... (és szerintem ezzel sokan voltak ugyanígy).

Hú, Pankán ma egész nap valami rémes blézer-szerűség volt, nem tudom teljesen beazonosítani, hogy mi is az, valami agyonmosott kabát lehetett, érdekesen kivasalva. Látszott, hogy nem egy C&A-s/H&M-es/New Yorkeres/stb. darab, hanem valami turiból szedhette, ami részemről még oké is, de eléggé szarul állt rajta, na. Mindegy, próbáltam nem figyelembe venni, meg arra gondolni, hogy akármilyen katasztrofálisan is néz ki, attól ő még ugyanaz az ember... nm sok sikerrel.

Fizikán bármilyen hihetetlen, de értem az anyagot, ez viszont nem mondható el a matekról. Ezt persze annak tulajdonítom, hogy mégis hogyan érthetném az anyagot, ha azt sem tudom, mi a feladat. Maresz elhadarta, én pedig mire felfogtam, már felrohant a tz-kért, könyvet nem használhattunk (nem is tudtuk, hányas feladat), szóval csak pislogtam nagyokat. Megcsináltunk pár feladatot, de én állítom, hogy érteném őket (és meg is fogom érteni, ez a ma délutáni programom fő pontja), ha egyszer világosan elolvashatnám, mégis mi a jó életet kéne művelni a kibaszott körömmel meg azzal a kurva P ponttal.

Németen rájöttem, hogy mégiscsak megnézném azt a színházas előadást, úgyhogy (holnap a határidő) holnapra viszem. Anya egyelőre még nem tud erről, plusz fogalmam sincs, mit vegyek fel, de hát ez sose zavart.

Mennem kell ma zongorára, hatra, holnap meg koncert. Próbálok nem gondolni rá. Ez sose segít, mert anélkül is ott a görcs a gyomromban, hogy itt lenne az agyamban, de azért én próbálkozok lelkesen. Meg amúgy is, miután az előzőt úgy elrontottam, most már eljutottam oda (mint minden évben), hogy őszintén leszarom az egészet. Nincs bennem semmi lelkesedés, hogy vizsga, a kellemes izgalom, mert hát végül is tudom, meg minden, csak ezt meg is kell mutatni. Nm. Vagy kurva ideges vagyok, ideges, vagy pedig leszarom. Az utóbbi jobb, már közérzet szempontjából. Meg az előadáséból is, mert ha leszarom, nem izgulok, és akkor nem remeg annyira a kezem.

Na megyek, tanulok, aztán belekezdek (harmadszorra) a The Ask and the Answer-be, direkt angol cím, mert eredeti nyelven fogom olvasni (vagyis angolul). Azért a fordítás ott lesz a kezem ügyében, mert bár kívülről tudom, hogy mit mondanak, jó bosszankodni azon, hogy milyen nevetségesen fordították le a könyvet. És ilyenkor mindig úgy érem, hogy még nekem is jobban menne (kétlem).