2014. december 26., péntek

Illusions

Ilyenkor, hogyha van időm olvasni, és ha még ráadásul olyan könyv kerül a kezembe, ami éppen illik a hangulatomhoz és leköt, gyakorlatilag le sem tudom tenni. Vannak könyvek, amiken néha nevetek, és röhejesnek tartom őket; máskor pedig úgy bele tudom élni magam, mintha hatalmas fan lennék. Ilyen például a Twilight sorozat, és jelenleg Aprylinne Pike Wings (Szárnyak) sorozata. Ezer éve megvan már, ezerszer olvastam, de csak az első részt. Most így egyben az egész megint magával ragadt.

Tegnap csupán hajnali 1-ig olvastam a 3. részt, amit egyébként akkor kezdtem, és ma ebéd előtt már kiolvastam (na azt azért hozzátenném, hogy 4-5 körül ebédeltünk). És most itt állok (ülök), olyan szinten béna vagyok a letöltésekben, hogy nem tudom megszerezni a 4. részt. Megrendeltük Bookline-ról, de lehet hogy csak 30.-án hozzák ki - mit csinálok én addig? Leszedtem valami 30 oldalas kis előzetest belőle, az első 3 fejezetről, angolul, már azt is elolvastam, és nincs semmim.

A vicc az egészben, hogy igazából volt, hogy kinevettem ezt a sorozatot. A szereplők nagy részét ki nem állhatom. Maga a fogalmazás kissé gyerekes, és van hogy átugrok bekezdéseket. Mégis el akarom olvasni az utolsó részt, de nagyon!!! Csupa jókat írtak róla, úgyhogy ez is motivál; és persze az állítólagos "epic befejezés".

Bevallom kutakodtam kicsit, és bár eddig biztos voltam, hogy Laurel a végén Tamanit választja, valahol azt írták, Davidet, és elbizonytalanodtam. Mi van ha csak azután jönnek össze, hogy David meghalt (emberként jóval kevesebb ideig él, mint a tündérek).

Nagyon remélem, hogy nem így lesz. David csak jöjjön össze Chelsea-val, mindkettőjüknek nagyon erőltetett az a karakter, amit az írónő elvileg nekik szánt (David a tökéletes, nyugodt és önfeláldozó fiú; Chelsea meg a laza, iszonyat jófej, vagány csajszi). Laurel általában nagyon is idegesít, az állandó nyavalygásával, de ehhez gyakorlatilag hozzá lehet szokni, plusz egész sokszor más szemszögéből láthatjuk a történetet, úgyhogy ez is enyhíti az főszereplő kiállhatatlan természetét.

Összességében eddig most nagyon megfogott a sztori. Csak könyörgöm a végén Laurel Tamanival jöjjön össze, különben esküszöm soha nem olvasom el még egyszer a sorozatot. Rossz érzés kísérne végig, mint a Twilightban. De ott legalább megoldódik a helyzet. Ki tudja, talán itt is meg fog. Csak érkezne már meg a könyv...

Bye, Dori