2015. január 2., péntek

Aha persze

Ahhoz képest, hogy megfogadtam, hogy minden bejegyzésnek lesz értelme, most előre szólok, hogy ennek úgy kezdtem neki, hogy semmi értelmes nincs az agyamban.


Az mennyire gáz, hogy amikor meghallom ezt a számot, akkor a halálos Full AD Soraka jelenik meg előttem? Az alá a videó alá van bevágva ez a szám, és onnan ismerem, és mindig az jut eszembe. 

Miért nincs a bloggeren egy smiley sem?

Annyira szünet vége van, én pedig annyira nem akarok visszamenni a suliba, hogy arra nincsenek szavak. Egyedül az ogn tartja bennem a lelket, úgy halál komolyan. Nameg a tény, hogy angolra már nem kell bejárnom, és így egész sok szabadidőm lesz a suliban. Most még nagyon elhatároztam, hogy majd koreiul tanulok, aztán nem tudom, ebből mi lesz. Ma sem csináltam még semmit, de most már elkezdem, mert mindig az van, hogy ilyenkor még semmi kedvem, de aztán meg élvezem. Szóval eléggé fura.

Oreot vacsoráztam, aztán meg csodálkozok, hogy még mindig 50 kiló vagyok. Ja, mert 4 oreo keksz volt a zacskóban, és ennyi, vagyis nem túl tápláló.

Furcsa hiányérzetem van, és nem tudom miért. Jólesik mások blogját olvasgatni, és szembesülni azzal hogy nem csak én érzem magam jelentéktelennek. És hogy nem csak nekem vannak problémáim, sőt, ahhoz képest én light-os vagyok. Legalább nem vagyok kiutálva az osztályból, csak mindenki leszar. A kettő azért egyáltalán nem ugyanaz, szóval elhatároztam, hogy nem panaszkodom emiatt (is).

Nincs már nagyon mit mondanom de még nincs vége a zenének.

Ha visszamegyünk a suliba, hazafelé fogok venni egy adag tésztát, és megeszem evőpálcikákkal. Tegnap este Bjergsen stream-et néztem, és közben a pálcikákat csattogtattam, amíg el nem fáradt a kezem. Nem értem, hogy képesek az ázsiaiak hosszú ideig használni, nekem rendesen megfájdultak az ujjaim a végére, mert folyamatosan tartani kell, hogy jó legyen.

Kéne valami szuper dolgot csinálni, amíg még szünet van, de én nem valószínű, hogy fogok.

Bye, Dori