2015. január 5., hétfő

Majdnem elkéstem

Reggel olyan szinten csúszós volt az út, és olyan szintű tömeg volt, mivel a 3 buszból egy csak így nem jött, hogy majdnem elkéstem a suliból.

Leszállhattam volna a szökökútnál, és akkor semmi gondom, de bérletet akartam venni, és ezért kimentem a végre. De hév jött, és gyakorlatilag 10 perccel becsöngetés előtt szálltam le a buszról. Úgy voltam vele, hogy ha már ott vagyok, veszek bérletet, 2 perc, hát tévedtem. Még a pénztárnál is tömeg volt, de gondoltam, várok, és ha nagyon nem halad, akkor kiállok a sorból.

Megvettem a bérletet, és 45-kor elindultam a suli felé. Még oda is érek, mert általában ezt az utat 3 perc alatt teszem meg, de azzal nem számoltam, hogy nem csak az utak, de a járdák is lefagytak. Kb úgy jártam, mint egy pingvin, féltem, hogy elesek, de attól is, hogy elkések, szóval csak ott szenvedtem.

Szerencsémre a suliban 2 perccel később csöngettek, és ez a 2 perc mentette végül meg az életemet. Mert nem késtem el. Úgyhogy még mindig elmondhatom, hogy 6,5 év alatt saját hibámból még nem késtem el. Oké, egyszer késtem, mert olyan hó esett, hogy a buszok tényleg nem haladtak, de arról nem tehetek.

Semmi kedvem matek házit csinálni, a nyelvtant tényleg meg akartam csinálni, erre a szekrényben hagytam, a biosz meg már azt se tudom, hol van. Jól kezdődik az év.

Bye, Dori